14- Uro amb

Ma be kellett mennem az urológiára. Volt egy szabadon választható tárgyam, aminek keretében mindenféle beavatkozást kellett csinálnunk ahhoz, hogy megkapjuk a kreditet. Hát igen, elvileg nekünk kellet volna csinálnunk, de sajnos az esetek többségében inkább csak néztük. Ez legtöbbször persze idegesített, mert én is szerettem volna aktívkodni, bár nekem még szerencsém is volt, mert mi voltunk azok az egyik csoporttársammal, akik teamben lecsapolhattuk egy bácsi hasát. Ő beadta a Lidocaint, én pedig csapoltam :) Egyébként ennek a bácsinak egy akkora köldöksérve volt, hogy úgy kellett állandóan visszatuszakolnia a köldökét, mert egy kb. 10-15cm hosszan "kilógott", persze erre az ascitese még jobban rásegített. Szóval a többi állomás az még egész jó volt, de az urologiás részét mindenki a végére hagyta, mert attól mindenki tartott. Szerintem egy orvostanhallgatónak (nekem legalábbis biztosan) két rémálma van: az egyik az RDV(a rectális vizsgálat) a másik pedig a katéterezés, és ezekből mindből bőven van az urologián , és bezzeg ezeket csinálhatnánk ha akarnánk, de valahogy senki nem kapkod érte. Én imádok injectiózni, vért venni, tényleg bármit, de hogy most én valakinek is a húgycsövébe katétert tuszakoljak, illetve felnyúljak a rectumába, hogy a prosztatáját tapogathassam....hátöhhh..kösz, de inkább ne. Biztos csak az elsőn kéne átesni egyébként, de amúgy arról is szó van, hogy én tökre sajnálom a betegeket is. Így is van elég bajuk, annyira kiszolgáltatott az a helyzet, nem hiányzik nekik, hogy egy fiatal lány még külön kínozza őket. Ráadásul attól még, hogy én megtapogattam valaki prosztatáját és azt mondom, h sztem nincs gáz, hát nah, az nem egy életbiztosítás :D
Egyébként a rémálom akkor kezdődött, mikor tudatosult bennem, hogy milyen korán kell felkelni. Teljesen át vagyok állva éjszakai üzemmódra, kb fél 3kor szoktam elaludni, így ma 5 órával keltem hamarabb mint szoktam. A szundit ki is nyomtam vagy 4szer, de aztán győzött a kötelességtudat :D Persze aztán várni kellett egy csomót, de addig én legalább telenyomtam magam kávéval.
Aztán beültettek minket az ambulanciára. Aki már nagyon izgult azon, hogy vajon RDV és katéterszüzen  távoztam-e onnan, annak előrebocsátom, hogy igen, ugyanis pont senkit se kellett katéterezni, RDV-t meg szerencsére elég volt ha csak megnéztünk egy párat. De az ambu, hát voltak vicces esetek. Rólam tudni kell, hogy én nagyon nehezen tudom visszatartani, ha röhögnöm kell, főleg ha tényleg nem szabad, mint ahogy most is történt. Bár szerintem most elég jól bírtam :) Egyébként a férfiak annyira szégyenlősek!!! Mikor a nőgyógyászaton volt gyak, akkor a nők zokszó nélkül tűrték, hogy a fiúk végignézzék a vizsgálatot vagy a szülést (hozzáteszem, én kizárt, hogy engedném, szóval jobb ha nem beszélek), de itt nem igazán engedték. Akiktől az orvos nem kérdezte meg külön, azok nem szóltak, de akiktől igen, azok mind kiküldtek minket. De ez mondjuk érthető. Egyébként én, de szerintem a többiek is, már annyira megtanultam máshogy nézni az emberi testre, tök természetes egy meztelen ember, orvosi szempontból nézem, hogy látok-e valami tünetet és nem a szépséghibáit vizslatom, csak most a szegény 40-50 éves férfiak csak azt látják, hogy ott van egy huszonéves kiscsaj, persze, hogy kényelmetlen nekik. Bár volt olyan 75 körüli bácsi, aki meg rávágta, hogy persze, jöhetek, az ilyen szép lányoktól majd biztos a "műszer" is jobban fog működni, de aztán neki csak egy hasi UH volt :D Egyébként nem tom, hogy csak év vagyok naív, de én azt hittem, hogy az ilyen 70-80 éves emberek már nem szexelnek, de erre is rácáfolt a mai nap :D  Hú meg ami még érdekes volt az egy néni, akinek hólyagdaganat miatt radikális cystectomiát végeztek, vagyis többek közt eltávolították az egész húgyhólyagját, a húgyvezetékeit pedig a szigmabélbe szájaztatták, így most neki a vizelete együtt ürül a székletével. Hát én nem tudom ezt hogy bírnám. A záróizom ugyanis a székletet meg tudja fogni, de a vizeletet nem igazán, így ezeknek a betegeknek meg kell tanulniuk, hogy hogy tudják úgy kontrollálni, hogy ne csurogjon be. Éjszaka meg a záróizom öntudatlanul is ellazul, szóval el lehet képzelni. Komolyan olyan sorsok vannak..... és én meg olyan idiótaságokon tudok napokig szenvedni. A végén meg attól van szar kedvem, hogy minden olyan kis hülyeségtől szar kedvem van, ami egy ilyen mellett eltörpül, mi lenne velem ha egyszer tényleg valami igazán rossz következne be. Aztán ezen jól befogatom magam... De most jó kedvem van, várom a jövőhetet, a többieket, a bulikat, szóval  az egyetemi életet :)

13- Addiction

Azért nem írtam pár napig, mert rám tört a sorozatfüggőség, Vampire diariest néztem :D Eddig még csak azt ami a tvben  ment, de most sikerült letöltenem, és nagyon-nagyon tetszik!! Egyáltalán nem olyan gagyi mint a Twilight, aminek olvastam az első három részét, és valahogy rá kéne venne magam a negyedikre is, mert nyilván ha már ennyit végigszenvedtem, akkor nem fogom abbahagyni a végkifejlet előtt, de a harmadiknál a hajamat tépem. Hogy lehet Edward (és most bocsi mindenkitől aki rajong érte) ekkora kis nyamvadt puhapöcs??!! "óhh, Bella, ne haragudj, te nem tehetsz semmiről, az én hibám, hogy smároltál Jacobbal, és nem, nem fekhetek le veled!!" - nem tudom, hogy más hogy van vele, de én ettől kb 5ször kaptam strokeot. Viszont a Vámpírnaplók egyáltalán nem ilyen, tök jó a sztori, a szereplők és a zenéje is csúcs. És természetesen Damon is :D  Szóval ajánlom mindenkinek. Tegnap mikor a futár srác hozta a könyveket amiket anyával rendeltünk, direkt nem hívtam be, mert egy vámpír addig nem mehet be egy házba sem, amíg egy ott lakó be nem hívja, viszont ha ez egyszer megtörtént, akkor bármikor visszajöhet. Gondoltam jobb az elővigyázatosság, mert még a végén éjszaka visszajön, és kiszívja a véremet :D:D Szerencsére eddig csak egy évad van meg belőle, így csak egy pár napra kell elvonulni a civilizációtól, hogy végignézze az ember :) Mert mikor a Szex és New Yorkot néztem, ami 6 évad, az azért beletelt egy pár hétbe. Viszont, szerintem a legeslegjobb sorozat, még a Vészhelyzetnél is jobb ( pedig kb annak köszönhetem, hogy orvosira jöttem, egy ideig traumatológus is akartam lenne, de aztán rájöttem, hogy nem nőnek való), az a Grace Klinika!! Azt viszont csak a tvben nézem, hogy kiélvezhessem minden pillanatát :)

Jó zene: Quimby

Örök szerelem.... ez a szám és a Quimby.
Halló, halló hallucináció!!!

12- Köszikösziköszikösziköszi

Júúújjj, ötös lett!! :D:D Esküszöm, hogy soha-soha többet nem rinyálok amiatt, hogy szerencsétlen voltam egy vizsgán, mert az élet előbb-utóbb úgyis kárpótol. Remélhetőleg ez nem csak a tanulással van így. Szóval jó volt, bár puskázni nem lehetett, de segíthettünk egymásnak. Bár szerintem a bácsi nem igazán volt vele tisztában, hogy mit kell tudnia egy negyedévesnek és mit egy szigorlónak, mert tőlünk is olyan szintűeket kérdezett.... Egyébként volt egy szigorló csaj...hát szegény, annyira félt, komolyan, én még patkószigón se fostam így, úgy remegett a keze, meg a hangja!! Azért hatodéven szerintem a vizsgaszituációhoz, ennyire már hozzá lehetne szokva.
Nah, szóval most öröm van :)
Délután meg....ajjjj, újra ki kellett mennem a háziorvoshoz, mert az indexembe nem kértem a múltkor aláírást, és akkor már ottmaradtam a rendelésre. Most egész jó volt, volt sok beteg, így nem volt annyi ideje bölcselkedni, de a végén egy félórás beszédet így is lenyomott, de ez most tetszett, mondott jó dolgokat. Szóval ez egy jó nap volt :D

11-- Para?

Sajnos nem. Ahelyett, hogy a mai napomat végimagoltam volna, mint ahogy egy rendes és felelőségteljes OTH-nak kellett volna, pletykalapokat olvasgattam és interneteztem. Az anyag kb háromnegyedét egyszer elolvastam, de mivel elég nagy részét a strandon, elképzelhető, hogy mennyire sikerült elsajátítanom :(   Egyébként vicces volt, mert a strandon volt egy csomó terhes nő, és végig attól paráztam, hogy nehogy elkezdjen bármelyik is szülni, mert akkor elég sanszos, hogy nekem kellene ott valamit alakítanom, ha már volt nálam egy szülészet-nőgyógyászat könyv. Aztán eszembe jutott, hogy valszeg a másik akinek segédkeznie kellene az a cuki vizimentő pasi. Elképzeltem ahogy együtt világrahozzuk a kisbabát (vagyis a nő, de ő most a story szempontjából lényegtelen), majd megkönnyebbülten egymás karjaiba omlunk:D
Az a gáz, hogy a legutóbbi pár vizsgámon olyan szinten voltam mázlis (bár szerintem totál megérdemeltem, mert az egyetem első 3 évében állandóan szívtam, ha 250 tételből 3at kihagytam, tutira abból húztam...), hogy most kb. azon sem kéne háborognom ha a prof személyesen lejönne engem vizsgáztatni, és mondjuk miközben egy Wertheim műtéthez asszisztálok neki, kellene részletesen beszámolnom az összes petefészekdaganat szövettani jellemzőiről. Hát remélem nem így lesz, de azért haragszom magamra, és megígérem, hogy hatodéven a szigora rendesen megtanulom, csak most sikerüljööööön!! Vagyis sikerülni tutkóra fog, mert valamit nyögni csak tudok, csak eddig minden vizsgám ötös, és kéne a jó jegy az ösztöndíjhoz, mert már elképzeltem milyen jó ruhákat tudnék belőle venni :D  És persze égni sem akarok. Na mindegy, meglátjuk.... elvileg akik ma voltak nem tudtak puskázni.
Nah, megyek és átnézem még a Wertheim műtétet, aztán sztem elkezdek bőszen imádkozni.

10-Újra itthon

Úgy tűnik helyrerázódott minden a lelkemben, a végére ugyanúgy élveztem a Balcsit mint minden évben, és nagyon-nagyon nem akaródzott hazajönni. Pedig már tényleg kezdtem megijedni, hogy mi van velem. Mert ha egy rohadt kis kéthetes gyak így kikészít, akkor mi lesz velem 2 év múlva, mikor majd rendesen dolgoznom kell? Bár lehet, hogy így szarabb, hogy azt se tudom, hogy akiket otthagytam élnek-e vagy már meghaltak, miközben én vidáman lubickolok meg napozok. Nekem ez nem megy, én nem tudok ennyire elhatárolódni. Vagyis mikor ott vagyok közben igen, de utána mikor hazamegyek mindig beforgatom magam. Félek, hogy elfecsérelem az időmet és nem élek eleget, vagy nem élek úgy ahogy kéne, és később megbánom. Lelkizős vagyok, nah :D
Ráadásul kedden vizsgázom...háááááát. Csábít a gondolat, hogy elhalasszam, ugyanis krónikus vizsgahalogató vagyok:) Van még egy napom.  Eddig kb a háromnegyedét az anyagnak egyszer elolvastam, de természetesen alig emlékszem valamire, szóval most azt nem tudom, hogy inkább ismételjek vagy olvassam el ami hiányzik. Elvileg ez nem egy kemény vizsga, az előző félévben is úgy mentem el, hogy kb alig olvastam el valamit az anyagból, előző este is moziban voltam, ki is húztam egy olyan tételt amit el se olvastam, aztán valahogy mégis összestandupoltam egy ötöst, szóval ahhoz képest most extra jó vagyok. Ha szerencsés vagyok valaki olyan vizsgáztat majd aki otthagy a könyvemmel egy órácskára egy bezárt teremben. De erre nem akarok alapozni, mert ha nem, akkor mégsem kéne beégni. Ráadásul szinte minden vizsgám 5ös lett most, nem kéne elcseszni az átlagomat. Ja!!! És ha valaki ebből azt szűrné le, hogy az orvosi egyetem milyen könnyű, pedig a hülye medikusok mennyit rinyálnak, annak elmondom, hogy eddig minden tárgyból kőkeny vizsgánk volt, ez az első ilyen. Még a legszarabb kis tantárgyból írt demón se lehetett soha puskázni.

Jah, és végül találkoztam azzal akivel akartam, kutyát sétáltattunk mi is meg ők is. Persze a csajjal volt, szóval csak köszöntünk. Én bezzeg nem tudtam villogni egyetlen hyperjópasi vizimentővel sem grrrr.... Jah, egyébként az is jellemző, hogy a kutyám minden más kutyához odarángat akikhez nem kéne, de az ő kutyájáról tudomást sem vett, pedig ha megálltunk volna, jobban szemügyre vehettem volna a csajt, A. pedig engem :):)  Na mindegy, azért így is megállapítottam, hogy a csaj ronda és igénytelen (természetesen :D:D:), és nem tom mit csinált az én színizom balatoni exféleségemmel, de felhízlalta!!!!! Azóta kiderítettem, hogy a kislány egy cukrász, kókuszgolyóval meg franciakrémessel tömi vagy mi a szar????
Háhááá, milyen jó, hogy én nem tudok főzni, egy pasi egészségét se károsítom így meg :D

09--Balatoni nyár

Már majdnem egy hete itt vagyok, és furcsa mód csak ma éreztem először a Balaton feelinget. Én imádok itt lenni, minden évben alig várom, hogy jöhessek és utálok hazamenni,  de most valahogy valami nem stimmelt. Nyűgös voltam, morcos és kiábrándult, de nem tudom miért. Haza akartam menni. Ma viszont már jó volt, pedig kezdtem aggódni, hogy annyira belemerültem az önsajnálatba, hogy még itt is szarul érzem magam. Kellett ugyan pár nap, de végre jó a kedvem, pihenek és nem nyűglődöm.
Egyébként érdekes, hogy otthon, ahol kb ezerszer többen laknak mint itt, bármikor összefutok egy olyan  emberrel akivel nem akarok, viszont itt meg még mindig nem sikerült találkoznom azzal akivel akarok. Murphy..... Illetve első este láttam, ő viszont engem nem. Nem mentem oda hozzá mert ott volt a fél családom, ráadásul elvileg haragszom is rá. Gondolom az új nője enyhén kiakadna ha velem találkozgatna. Mindegy is, csak azért érdekelne, hogy mi van vele.
Egyébként kb. 7-8 éve ez az első nyaram ami olyan szinten pangás, hogy ennél még egy apácazárdában is több az action.

08

Hú, hát a mai 3 órás háziorvosi gyak az úgy lefárasztott, mint mikor reggel 8tól este 10ig voltam bent egyszer a kórházban, mert "ügyelnünk" is kellett. És természetesen nem azért, mert annyi dolgom lett volna (konkrétan semmi) hanem ez a pali.... mármint az orvos. Komolyan nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Az első egy órában szerencsénk volt, végig jöttek a beteg, de utána.... komolyan mondom több mint egy órán át nyomta a dumát a Bibliáról!!! Már a falat kapartam. Én hiszek Istenben, de ez az ember olyan hülyeségeket hordott össze, próbáltam párat megjegyezni, de folyton lepattantam, úgyhogy végül inkább próbáltam gondolatban összeszedni, hogy miket kell bepakolnom a holnapi nyaraláshoz, és természetesen nem beleröhögni a képébe, ami elég nehéz volt, mert az asszisztense a háttérben párszor elröhögte magát, amit mi láttunk, de ő nem. Ráadásul az asszisztensnő mikor reggel megérkeztünk, mondta is, hogy tegnap szerencsénk volt, h a Bibliáról nem kezdett el beszélni, mert ha abba belelovalja magát, végünk. És ez be is következett.... szidtam a betegeket rendesen magamban, h bezzeg mikor kéne egy se jön!! Egyébként az is vicces volt, hogy néha tartott ilyen félperces szüneteket a beszédben, és közben gondterhelten sóhajtozott meg nyögött, látszott, hogy azon agyal, hogy hogy adhatna át nekünk minél többet az ő bölcsességéből. Komolyan nyomasztó volt.....

07: Business

Jah, és khmmm.... izé ha véletlenül valaki olvasta amit írok, akkor akár kommentelhetne is :)
Cserébe megígérem, hogy ha világhírű orvos szaktekintély leszek, akkor az első kommentelő bármikor jöhet hozzám, hogy ellássam az infarctusát, hypertoniáját, diabetesét, gastrooesophagealis refluxát, hepatosplenomegaliáját, gennyedző ulcusát (na jó ezzel inkább ne jöjjön senki) vagy Budd-Chiari syndromáját. Ha szimpi, akkor esetleg akkor is jöhet ha más baja van :D
Egyébként azt meg lehet valahol nézni, hogy megnézte-e valaki is a blogomat?

Jó zene: The Coral

Ezt is nagyon szeretem, tök jó mikor Eliott meg J.D. erre jönnek össze a Scrubsban :)

05: Second try

Nos, ma megint megpróbálkoztam a háziorvososdival. Most legalább az orvos ott volt, de semmit se kellett csinálnunk, csak ültünk egy széken és figyeltünk kb 4 órán át. Komolyan a végén már attól féltem, hogy thrombosist kapok. A pasi az tök rendes volt, de hogy hogy tudja valaki így fosni a szót azt nem vágom,ráadásul férfi létére!! Már az asszisztensnőn is látszott, hogy kurvára unja. Mert amúgy jókat mondott, hogy milyen a jó orvos, meg hogy kell bánni a betegekkel, meg a lelket is gyógyítjuk blablabla, és milyen fontos, hogy alázatosak legyünk stb. Szóval érdekelt, de talán kissé kevésbé is kifejthette volna. Egyébként nem tom milyen orvos lehet, de nekem eléggé kuruzslásnak tűnt az egész. Hogy lehet úgy meghallgatni egy beteget, hogy rajta van a ruhája?? Meg úgy tűnt nekem, hogy ő se nagyon vágja mit is kéne egyik-másik pácienssel csinálni. Az se tetszett, hogy el se magyarázta a betegnek, h milyen gyógyszert írt fel. Pl bejött egy nő aki  előző nap munka közben (kapálás) rosszul lett, szédült, zsibbadt keze lába és fájt a tarkója. Na erre ennek a nőnek felírt Xanaxot, de el se mondta mi az, pedig szerintem nem ártott volna, mégis csak egy anxiolitikum, ráadásul ezt egyáltalán nem vágtam, h miért ezt adja neki. Szerinte a nő túl volt hajszolva, és pihenni akart csak pár napot.....
Szóval rendes volt, de nekem valami akkor sem stimmelt vele, még mindig áll a háziorvosokról alkotott negatív véleményem. Egyébként az egyetemen is már rengetegszer elhangzott, hogy mennyi a hozzá nem értő HO.
Viszont nem mondta, hogy holnap ne menjünk, szóval kiküzdöm magam megint. Ami nem is baj, mert voltam olyan szőke, hogy itthon hagytam a papírt amit alá kellett volna vele íratni :) jellemző....

04 - Jó zene: Budapest Bár

Úgy döntöttem, hogy néha rakok be olyan zenét is ami épp tetszik, ha már ilyen jó ízlésem van :D Én nagyon-nagyon szeretem a Budapest Bárt, a koncertek is iszonyú jó hangulatúak. Bár Frenk valószínűleg meleg, (ami egyébként nem zavar), de szerintem nagyon jól énekli ezt a számot.



Áhh, és rájöttem hogy kell!! Csúcsjó :D

03

Hmmm... hát tudtam, hogy szar lesz. De hogy ennyire?? Ok, konkrétan semmi sem történt, el lettem küldve. Ezért aztán igazán megérte felkelnem háromnegyed hatkor!! Na jó, vagy 5ször kinyomtam a Szundit, úgyhogy lehet kicsit később keltem, de akkor is :D Természetesen ennek meg is lett az eredménye, ugyanis lekéstem a buszt, a következő meg csak 30 perc múlva jött volna, mivel a háziorvos akihez mentem, nem is az én városomban rendel. Szóval végül apa vitt ki, és kb. 6 percig tartózkodtam abban a faluban, és máris elküldött az asszisztens, hogy jöjjek holnap délután, és akkor alá is írják az indexem, nem kell itt lennem egy héten át. Hát jójó, hogy így végre pihenhetek, és így hamarabb elmehetünk nyaralni egy nappal, de nahhhhh.... akkor én inkább meg lehúztam volna egy hetet az előző helyen.  Lehet, hogy most mindenki azt hiszi, hogy egy iszonyat nagy stréber vagyok, de én ezt szeretem és kész. Jó, aztán meg ha lent leszek a Balatonnál, meg onnan nem akarok hazajönni. Lehet, hogy kicsit neurotikus vagyok? :D

02

Nem akarooook holnap új helyre menni gyakorlatra! Ugyanoda akarok  visszamenni, ahol eddig voltam két hétig. Pont ennyi idő kellett hozzá, hogy ott belerázódjak, megismerjek mindenkit, megszeressem a betegeket és ők is engem. Pénteken már tök egyedül levénáztam az egész osztályon, és mindenkinek be tudtam adni az injekcióját. Pont most kezdene végre érdekes lenni :(  És nem mellesleg T-vel is kezdett eléggé izgivé válni a viszonyunk a múlt hét végére, még szerencse, hogy a bácsika akit épp vizsgáltunk nem hallotta a párbeszédünket, bár szerintem eléggé feltűnő lehetett, hogy hirtelen mennyire elpirultam :D
Szóval nincs kedvem a háziorvososdihoz. Én a kórházat szeretem meg a szurkálást, ott mindig van vmi izgalom, tényleg olyan mint a Vészhelyzetben :D  Pl még múlt nyáron mikor rohantunk mert újra kellett valakit éleszteni az ITO-n, na ez totál olyan volt mint a filmekben. Vagy mikor a börtönből hoztak be egy beteget, és egész nap két rendőr őrizte, még az ágyhoz is oda volt bilincselve. Ezzel szemben a háziorvos csak a nénikéknek irkálja fel a vny. csökkentőt. Fogalmam sincs mit fogok ott csinálni :S mindegy, egy hetet kibírok.......

01

Szóval a nyári gyakorlatról..... Ellentétben sokakkal, én mindig is szerettem az évközi illetve nyári kötelező gyakokat. Szeretek új dolgokat tanulni, új (fiatal, férfi :D) orvosokkal megismerkedni, és szeretek a betegekkel beszélgetni.  Vannak olyan évfolyamtársaim akik ezeket kapásból ellógják, ill. büszkén hangoztatják, hogy ők max radiológusnak mennek, mert ott nem kell olyan sokat dolgozni, a betegeket utálják, mert kibírhatatlanok és nem érdekli őket az egész. Na ezeken mindig felhúzom magam, de most komolyan, miért nem ment az ilyen óvónőnek vagy fodrásznak???? Én szeretem a betegeket, szeretek velük beszélgetni, és ezen a gyakon is annyira jó érzés volt, mikor egy bácsi azt mondta, hogy most már mindig engem fog keresni, mert sokkal ügyesebben beadtam neki az iv. injekcióját mint a nővér vagy mikor azt mondták, hogy olyan kedves  vagyok és olyan pozitív a kisugárzásom, hogy már attól is gyógyulnak. Szóval nekem általában csak jó élményeim vannak. Viszont valószínűleg ez probléma is, hogy ilyen közel kerülök a betegekhez. Eddig ez ennyire nem is jött ki, mert olyan helyeken voltam gyakorlaton, ahonnan az emberek általában gyógyultan távoznak. Itt viszont a betegek 70%-a tüdőrákos, szóval előbb vagy utóbb tutira meghal, ráadásul (szerintem) az egyik legtöbb szenvedéssel járó módon. Itt vagy a kemótól vagy a végstádiumú tüdődaganattól voltak szarul az emberek. És olyan szar mikor a kedvenc bácsimról tudom, hogy max pár hónapja van hátra, és én nem tudok neki mit mondani, mikor reménykedve meséli, hogy ő igenis haza fog menni, hogy láthassa az unokáját, nem is sejti, vagy csak a lelke mélyén,  hogy pár hét múlva mennyire rosszul lesz. Vagy mikor a néni akinek csapoltam a mellkasát, 2 nap múlva elkezd rengeteg vért felköhögni, szó szerint olyan mintha inkább vért hányna, mert a daganata erodált egy eret a tüdejében. Vagy mikor várjuk, hogy a csontsovány, Vena Cava Syndromás, 45 éves férfi, agyi metával, nyelési elégtelenséggel, mert a daganat ráterjedt a nyelőcsövére is mikor hal meg. Szóval szörnyű.... Szörnyű, hogy lehet, hogy én voltam az utolsó ember aki beadta az injekcióját és bekötötte az infúzióját. És az is szörnyű, hogy a nővérek hogy bírnak ilyen közömbösek maradni?! Szóval emiatt lett szar kedvem most, hogy egyszer rám is meg az ismerőseimre is ez vár??
Ugyanakkor mégis megéri, mert ha segíteni tudsz az nagyszerű érzés.

Én

Orvostanhallgató vagyok. Szerintem ez sokat elárul, ez alapján mindenki be tudja lőni, hogy érdekli- e a blogom vagy sem. Ugyanis sok ember van aki nem bírja a vért, a betegségeket, a halált és azokat a sztorikat amelyeket mi, orvostanhallgatók olyan szívesen mesélünk egymásnak ill. a környezetünknek. A barátnőim pl nem hajlandóak meghallgatni, mikor el akarom mesélni, hogy milyen jó volt hasat csapolni, vagy milyen vicces/gusztustalan az, mikor a boncterem után megyünk ebédelni, és a menza asztalon egy pont ugyanolyan borsószem hever, mint amilyet kb. fél órája piszkáltunk ki az egyik hulla gyomrából :D Szóval aki nem bírja az ilyesmit, az készítse fel magát, mert tutira lesznek ilyen történetek :D
Mindig is akartam blogot írni. Általában mindig akkor, mikor szar kedvem volt. Valamiért úgy képzeltem, hogy tök jó lehet kiírni magadból a dolgokat, hogy ne nyomasszanak, főleg az olyanokat, amiket még a legjobb barátnőimnek sem mondok el. Eddig mindig magánéleti-depi okozta a hirtelen jött blogírási kedvemet, de most inkább azok a dolgok, amiket a nyári gyakorlatomon láttam, de ezt majd a következő postban. Na jó, van egy kis magánéleti-depi is, de az ilyesmit majd akkor teregetem inkább ki ha már nagyon belelendültem a blogolásba.
Egyébként legtöbbször vidám és pörgős vagyok, imádok bulizni és élvezni az életet, de van, hogy túl sokat agyalok dolgokon és néhány napig szar kedvem lesz. De nem kell megijedni, majd igyekszem redukálni a hisztizést :)