Már majdnem egy hete itt vagyok, és furcsa mód csak ma éreztem először a Balaton feelinget. Én imádok itt lenni, minden évben alig várom, hogy jöhessek és utálok hazamenni, de most valahogy valami nem stimmelt. Nyűgös voltam, morcos és kiábrándult, de nem tudom miért. Haza akartam menni. Ma viszont már jó volt, pedig kezdtem aggódni, hogy annyira belemerültem az önsajnálatba, hogy még itt is szarul érzem magam. Kellett ugyan pár nap, de végre jó a kedvem, pihenek és nem nyűglődöm.
Egyébként érdekes, hogy otthon, ahol kb ezerszer többen laknak mint itt, bármikor összefutok egy olyan emberrel akivel nem akarok, viszont itt meg még mindig nem sikerült találkoznom azzal akivel akarok. Murphy..... Illetve első este láttam, ő viszont engem nem. Nem mentem oda hozzá mert ott volt a fél családom, ráadásul elvileg haragszom is rá. Gondolom az új nője enyhén kiakadna ha velem találkozgatna. Mindegy is, csak azért érdekelne, hogy mi van vele.
Egyébként kb. 7-8 éve ez az első nyaram ami olyan szinten pangás, hogy ennél még egy apácazárdában is több az action.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése