Júúújjj, ötös lett!! :D:D Esküszöm, hogy soha-soha többet nem rinyálok amiatt, hogy szerencsétlen voltam egy vizsgán, mert az élet előbb-utóbb úgyis kárpótol. Remélhetőleg ez nem csak a tanulással van így. Szóval jó volt, bár puskázni nem lehetett, de segíthettünk egymásnak. Bár szerintem a bácsi nem igazán volt vele tisztában, hogy mit kell tudnia egy negyedévesnek és mit egy szigorlónak, mert tőlünk is olyan szintűeket kérdezett.... Egyébként volt egy szigorló csaj...hát szegény, annyira félt, komolyan, én még patkószigón se fostam így, úgy remegett a keze, meg a hangja!! Azért hatodéven szerintem a vizsgaszituációhoz, ennyire már hozzá lehetne szokva.
Nah, szóval most öröm van :)
Délután meg....ajjjj, újra ki kellett mennem a háziorvoshoz, mert az indexembe nem kértem a múltkor aláírást, és akkor már ottmaradtam a rendelésre. Most egész jó volt, volt sok beteg, így nem volt annyi ideje bölcselkedni, de a végén egy félórás beszédet így is lenyomott, de ez most tetszett, mondott jó dolgokat. Szóval ez egy jó nap volt :D
Nekem ez lelkiállapot függő, volt hogy elsőben kisujjból lenyomtam a vizsgát, de pl farmako... Mintha stukkerrel álltak volna a fejem mellett, úgy ki voltam készülve :D
VálaszTörlés