Ma be kellett mennem az urológiára. Volt egy szabadon választható tárgyam, aminek keretében mindenféle beavatkozást kellett csinálnunk ahhoz, hogy megkapjuk a kreditet. Hát igen, elvileg nekünk kellet volna csinálnunk, de sajnos az esetek többségében inkább csak néztük. Ez legtöbbször persze idegesített, mert én is szerettem volna aktívkodni, bár nekem még szerencsém is volt, mert mi voltunk azok az egyik csoporttársammal, akik teamben lecsapolhattuk egy bácsi hasát. Ő beadta a Lidocaint, én pedig csapoltam :) Egyébként ennek a bácsinak egy akkora köldöksérve volt, hogy úgy kellett állandóan visszatuszakolnia a köldökét, mert egy kb. 10-15cm hosszan "kilógott", persze erre az ascitese még jobban rásegített. Szóval a többi állomás az még egész jó volt, de az urologiás részét mindenki a végére hagyta, mert attól mindenki tartott. Szerintem egy orvostanhallgatónak (nekem legalábbis biztosan) két rémálma van: az egyik az RDV(a rectális vizsgálat) a másik pedig a katéterezés, és ezekből mindből bőven van az urologián , és bezzeg ezeket csinálhatnánk ha akarnánk, de valahogy senki nem kapkod érte. Én imádok injectiózni, vért venni, tényleg bármit, de hogy most én valakinek is a húgycsövébe katétert tuszakoljak, illetve felnyúljak a rectumába, hogy a prosztatáját tapogathassam....hátöhhh..kösz, de inkább ne. Biztos csak az elsőn kéne átesni egyébként, de amúgy arról is szó van, hogy én tökre sajnálom a betegeket is. Így is van elég bajuk, annyira kiszolgáltatott az a helyzet, nem hiányzik nekik, hogy egy fiatal lány még külön kínozza őket. Ráadásul attól még, hogy én megtapogattam valaki prosztatáját és azt mondom, h sztem nincs gáz, hát nah, az nem egy életbiztosítás :D
Egyébként a rémálom akkor kezdődött, mikor tudatosult bennem, hogy milyen korán kell felkelni. Teljesen át vagyok állva éjszakai üzemmódra, kb fél 3kor szoktam elaludni, így ma 5 órával keltem hamarabb mint szoktam. A szundit ki is nyomtam vagy 4szer, de aztán győzött a kötelességtudat :D Persze aztán várni kellett egy csomót, de addig én legalább telenyomtam magam kávéval.
Aztán beültettek minket az ambulanciára. Aki már nagyon izgult azon, hogy vajon RDV és katéterszüzen távoztam-e onnan, annak előrebocsátom, hogy igen, ugyanis pont senkit se kellett katéterezni, RDV-t meg szerencsére elég volt ha csak megnéztünk egy párat. De az ambu, hát voltak vicces esetek. Rólam tudni kell, hogy én nagyon nehezen tudom visszatartani, ha röhögnöm kell, főleg ha tényleg nem szabad, mint ahogy most is történt. Bár szerintem most elég jól bírtam :) Egyébként a férfiak annyira szégyenlősek!!! Mikor a nőgyógyászaton volt gyak, akkor a nők zokszó nélkül tűrték, hogy a fiúk végignézzék a vizsgálatot vagy a szülést (hozzáteszem, én kizárt, hogy engedném, szóval jobb ha nem beszélek), de itt nem igazán engedték. Akiktől az orvos nem kérdezte meg külön, azok nem szóltak, de akiktől igen, azok mind kiküldtek minket. De ez mondjuk érthető. Egyébként én, de szerintem a többiek is, már annyira megtanultam máshogy nézni az emberi testre, tök természetes egy meztelen ember, orvosi szempontból nézem, hogy látok-e valami tünetet és nem a szépséghibáit vizslatom, csak most a szegény 40-50 éves férfiak csak azt látják, hogy ott van egy huszonéves kiscsaj, persze, hogy kényelmetlen nekik. Bár volt olyan 75 körüli bácsi, aki meg rávágta, hogy persze, jöhetek, az ilyen szép lányoktól majd biztos a "műszer" is jobban fog működni, de aztán neki csak egy hasi UH volt :D Egyébként nem tom, hogy csak év vagyok naív, de én azt hittem, hogy az ilyen 70-80 éves emberek már nem szexelnek, de erre is rácáfolt a mai nap :D Hú meg ami még érdekes volt az egy néni, akinek hólyagdaganat miatt radikális cystectomiát végeztek, vagyis többek közt eltávolították az egész húgyhólyagját, a húgyvezetékeit pedig a szigmabélbe szájaztatták, így most neki a vizelete együtt ürül a székletével. Hát én nem tudom ezt hogy bírnám. A záróizom ugyanis a székletet meg tudja fogni, de a vizeletet nem igazán, így ezeknek a betegeknek meg kell tanulniuk, hogy hogy tudják úgy kontrollálni, hogy ne csurogjon be. Éjszaka meg a záróizom öntudatlanul is ellazul, szóval el lehet képzelni. Komolyan olyan sorsok vannak..... és én meg olyan idiótaságokon tudok napokig szenvedni. A végén meg attól van szar kedvem, hogy minden olyan kis hülyeségtől szar kedvem van, ami egy ilyen mellett eltörpül, mi lenne velem ha egyszer tényleg valami igazán rossz következne be. Aztán ezen jól befogatom magam... De most jó kedvem van, várom a jövőhetet, a többieket, a bulikat, szóval az egyetemi életet :)
