Én

Orvostanhallgató vagyok. Szerintem ez sokat elárul, ez alapján mindenki be tudja lőni, hogy érdekli- e a blogom vagy sem. Ugyanis sok ember van aki nem bírja a vért, a betegségeket, a halált és azokat a sztorikat amelyeket mi, orvostanhallgatók olyan szívesen mesélünk egymásnak ill. a környezetünknek. A barátnőim pl nem hajlandóak meghallgatni, mikor el akarom mesélni, hogy milyen jó volt hasat csapolni, vagy milyen vicces/gusztustalan az, mikor a boncterem után megyünk ebédelni, és a menza asztalon egy pont ugyanolyan borsószem hever, mint amilyet kb. fél órája piszkáltunk ki az egyik hulla gyomrából :D Szóval aki nem bírja az ilyesmit, az készítse fel magát, mert tutira lesznek ilyen történetek :D
Mindig is akartam blogot írni. Általában mindig akkor, mikor szar kedvem volt. Valamiért úgy képzeltem, hogy tök jó lehet kiírni magadból a dolgokat, hogy ne nyomasszanak, főleg az olyanokat, amiket még a legjobb barátnőimnek sem mondok el. Eddig mindig magánéleti-depi okozta a hirtelen jött blogírási kedvemet, de most inkább azok a dolgok, amiket a nyári gyakorlatomon láttam, de ezt majd a következő postban. Na jó, van egy kis magánéleti-depi is, de az ilyesmit majd akkor teregetem inkább ki ha már nagyon belelendültem a blogolásba.
Egyébként legtöbbször vidám és pörgős vagyok, imádok bulizni és élvezni az életet, de van, hogy túl sokat agyalok dolgokon és néhány napig szar kedvem lesz. De nem kell megijedni, majd igyekszem redukálni a hisztizést :)